Demográfiai válság, értékvesztés
Hat évünk van hátra
Népesség: trendek, adatok
Eddigi megoldási kísérletek
Értékvesztés
Az igazi okok
Az igazi megoldások
Felhívás
A szakadék szélén
Cselekvési terv, 60 javaslat (2015)
Puplikációk
Cselekvési terv, 60 javaslat (2015)

Sajtótájékoztató, helyreigazítási kérelem a "Cselekvési tervhez"

 

Az elmúlt napokban kitűntetett érdeklődés övezi a sajtóban, népünk sorskérdését, a népességfogyás ügyét. Ennek egyik része az általam írt könyv („A szakadék szélén”) és egy belső vitákra készült, nem nyilvános szakértői anyag (Cselekvési terv). Ez utóbbi kikerült a HVG-hez, és méltatlan támadások kereszttüzébe keveredett. Néhol leplezetlen gúnnyal, és cinizmussal félremagyarázták, elferdítették, karikírozták a tartalmát, amely kifejezetten ellentétes hatású szándékaimmal.

Ezt a sajtótájékoztatót azért készítettem, hogy e fontos kérdésben térjünk vissza a tényekhez, és a probléma lényegéhez, és valóságos társadalmi párbeszéd alakuljon ki a hisztérikus egymásra mutogatás és félelem helyett.

A neveléstudomány kandidátusa vagyok, nem hobbi kutató. Tudományos fokozatomat a Magyar Tudományos Akadémián szereztem, 2000-ben. Disszertációm címe: "Egy kooperatív pedagógia, a szociálpszichológia kutatási eredményeinek integrációja az iskola nevelési folyamataiba"  

Azért írtam ezt a könyvet, mert kutatásaim során az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy óriási bajban van az ország. A csökkenő gyermeklétszám és az öregedő népesség már ma is akadályozza az oktatás, a szociális és egészségügyi ellátás fenntarthatóságát. A folyamatosan csökkenő születési évjáratok jelentősen növelik a gazdaságilag aktív korúak terheit, felborítva ezzel a generációk közötti szolidaritás és együttműködés kialakult normáit, aminek egy fokozódó kivándorlási hullám és más, további beláthatatlan terhek lehetnek a következményei.

Az a média hisztéria is, amely a „szingliadó” címén itt kialakult, erőteljes megjelenési formája társadalmunk mélyen meghúzódó működési zavarainak, amiről a könyvemben írok.

A problémáról sokan, elég régóta tudnak, de eredményes beavatkozásokat eddig nem láttunk. Bár a legújabb CSOK lakásprogram sok családon segíthet, nem állhatunk meg, tovább kell lépni, mert társadalmunk, intézményrendszerünk olyan válság felé sodródik, amelyet ha most nem tudunk kezelni, 2 év múlva már késő lesz.

 

A demográfiai krízisről

A születések száma Magyarországon – kisebb-nagyobb hullámzással – megállíthatatlannak tűnő módon, több mint egy évszázada fogyásban van, ami az utóbbi 40 évben a korábbinál sokkal erőteljesebb. Magyarország népessége európai és világviszonylatban a leggyorsabban fogyatkozók közé tartozik. A szakmában ma már konszenzus övezi, hogy társadalmunk egy beláthatatlan következményekkel fenyegető krízis küszöbére érkezett.

Az MNB decemberi növekedési jelentése is felvázolja, hogy mik a nagy problémák:

·         Évi 35 ezer fővel csökken a magyar népesség.

·         Elfogy a munkaképesek tábora, egyre több lesz a nyugdíjas.

·         A magyar termékenység európai összevetésben az egyik legalacsonyabb.

·         Magasabb képzettséggel együtt magasabb várható élettartam jár, tovább kell eltartani a nem dolgozó embereket.

·         2060-ig 9,4 millió főre csökkenhet a magyar népesség, de van olyan számítás is, ami szerint 6,7 millióra zuhan – feltéve, ha nem jönnek bevándorlók.

Ha nem tudjuk megállítani a tendenciát, pár éven belül felborul a társadalmi egyensúly, és veszélybe kerül a nyugdíjrendszer, az egészségügy, a közoktatás. Ahogy az ábra mutatja, a magyar települések 2/3-án fogyatkozik a népesség.

 

 


 

1.ábra: Az állandó lakosság változása az elmúlt 10 évben

 

A folyamatot a korábbi beavatkozások sem megállítani, sem visszafordítani nem tudták. Álláspontunk szerint ennek az az oka, hogy nem értettük meg a népességfogyás több meghatározó tényezőjét. Ezért tanulmányunkban túllépünk az eddigi gazdasági okfejtésen.

„A szakadék szélén” c. könyv olyan kérdéseket boncolgat, amiről eddig senki nem beszélt, és olyan téziseket állít föl, ami eddig sehol nem hangzott el.

Tanulmányunkban megvizsgálva a fiatal generációk elsődleges és másodlagos szocializációs folyamatait, az egyik okot a koragyermekkori anya-gyermek kapcsolat tömeges sérülésében, a másikat iskolarendszerünk működésében találtuk meg.  

A népesség növekedési pályára állítása (vagy legalább a népesség számának állandósítása, a fogyás megállítása), véleményünk szerint, egy átgondolt, több lépcsőben megvalósított, több társadalmi szektorra és intézményrendszerre kiterjedő komplex stratégia alapján történhet, amelynek a fő iránya a magyar társadalom bizalmi tőkéjének emelése, a személyes, családi, közösségi és intézményi kapcsolatrendszer és működési folyamatok minőségelvű újraépítése, rehabilitációja.

A rohamos népességfogyás és társadalmi értékvesztés okainak a megértése, és sokrétű, jövőbe látó kezelése nem csak a demográfiai krízis megoldásában segítheti nemzetünket, hanem hozzájárulhat olyan akut problémák megoldásához is, mint

-         - a fiatalok emigrációs szándékának csökkenése, 

-          - az értékrendszer és életminőség krízise,

-          - az iskolarendszer teljesítménymutatóinak romlása, 

-          - a népegészségügyi helyzet javítása,

-          - a várható élettartam csökkenése,

-          - a deviáns életutak kiegyenesítése,

-          - a gazdasági eredményesség.

A „lopakodó demográfiai krízis” megelőzése Magyarország számára: egyrészt sorskérdés, másrészt lehetőség.

 

A korfára nézve látjuk, hogy a nagy létszámú (86 ezer fő) korosztályok a szülőképesség felső korhatárán vannak (38-40 évesek). Ez a létszám jövőre még emelkedik, majd évente 5 000 fővel csökken. 8 év múlva már mindössze 55 000 lesz. A népesség szinten tartásához, az elemzések szerint, évi 140-150.000 gyermekre van szükségünk a jelenleg várható 90 000 helyett. Ennyi gyermeket az 50, majd 40 ezer alá eső női korcsoportok soha nem fognak világra hozni, de még 2-3 évig van arra esélyünk, hogy a ma 35-40 közötti korosztály gyermekvállalásához megteremtsük a társadalmi feltételeket. 
 

Szövegdoboz: 8 év alatt a szülőképes korosztály 35%-al csökken

2. ábra: korfa, 2015.

Közös bölcsességgel el kell érjük, hogy 2016-2017-ben, a várható 90.000 helyett 105.000, majd 117.000 gyermek születhessen meg. Ez esetben van csak esélyünk arra, hogy a lepusztulás trendjét megállítsuk és visszafordítsuk. A „többlet” világra hozásában első sorban a 38-42 éves korosztályt kell segítenünk. (Az elemzés 2015 júliusban készült) 

Ha tovább tétlenkedünk, gyűlölködünk, hiszterizáljuk az embereket, harcoskodunk egymással, akár pár hónappal később kezdünk hozzá, a kisebb létszámú korosztályokkal már soha nem tudunk a népességszámban fordulatot elérni.


CSELEKVÉSI TERV

Rövid távú, konkrét célok 
(a közép és hosszú távú célok a könyvben olvashatók)

Javaslataink fő iránya a család és közösségfejlesztés társadalmi programjának meglapozása. A megoldás kulcsa a helyi közösségek újraélesztésében van. E komplex feladaton belül most csak azokat a javaslatokat fogalmazzuk meg, amelyek – gyors beavatkozás esetén, álláspontunk szerint – már 2 éven belül növelhetik a születésszámot. Ehelyütt nem térünk ki a középtávú programokra, (például az iskolarendszer átalakítására), amelyekről a könyvben lehet olvasni.

Könyvem legfontosabb üzenete az, hogy fel kell tárnunk a 35-45 éves korosztály területi elhelyezkedését, élethelyzetét, vágyait, céljait, gondolkodását és – összefogva a vállalatokkal, önkormányzatokkal, helyi szervezetekkel, az egyházakkal és a civilekkel –, „személyre szóló” segítséget nyújtani számukra a gyermekvállaláshoz.

 

1.       Keretfeltételek

      Kutatási projekt indítása, a 35-45 éves korosztály reprezentatív felmérésére és a beavatkozási javaslatok megfogalmazására. 10 évre szóló népesedéspolitikai kormányprogram kidolgozása.

      Nemzeti párbeszéd indítása a társadalmunk előtt álló feladatról, és a tervezett intézkedésekről (melléklet).

      Az egyházakkal és helyi civil szervezetetekkel konkrét célokra és számszerűsített eredményekre fókuszált együttműködési megállapodások kötése, a családvédelmi (támogatás, képzés, lelki gondozás, elismerés) funkciók ellátására.

   2016 legyen a „Szeretetcsaládok éve”. 2017 legyen a „Boldog gyermekek éve” 2018 legyen a ”Közösségek éve”, a névhez méltó, átfogó társadalmi programokkal.

 

2.       Gazdasági környezet

      Minden újszülöttnek állami hozományt biztosítani felnőtt korára, ha a szülők 35-45 évesek, házasok és együtt élnek.

      Családi SZÉP kártya bevezetése a 35-45 éves nők számára

      A párkeresés költségeihez (személyiségfejlesztő tréningek, fejlesztő kommunikáció, családi életre nevelés programok, útiköltség, kulturális termékek támogatása, stb.,

      Házasságkötéshez,

      Közös lakásbérléshez,

      Nőgyógyászati kezeléshez, szüléshez,

      Terhes ruhákhoz, gyógyszerekhez, gyermekszoba és a babakelengye megvásárlásához,

      A házasságok megtartásához (családterápia, mediáció, konfliktuskezelés, stb.).

      A 35-45 éves gyermeket vállaló nők számára biztosítani jövedelmük szinten tartását.

      Az édesanyák jövedelem kiesését a családi adózással kompenzálni.

      A 3 vagy több gyermekes családok adóterheit fokozatosan csökkenteni és/vagy megszüntetni.

      A 2-3 gyermekes családok részére olcsó állami-önkormányzati bérlakásokat biztosítani.

      A főiskolások és egyetemisták házasodásának és gyermekvállalásának támogatása lakhatást és ösztöndíjat adni (az első gyermek elindításának ez a legkedvezőbb időpontja).

 

3.       Média és kommunikáció 

      Országos médiakampányt indítani a szeretetben és elégedettségben élő sokgyermekes családok bemutatására, népszerűsítésére.

      A népességpolitikáról szól nyilatkozatokban nem szabad „a nők gyermekvállalásáról” beszélni (ami a helyzet féleértését mutatja), hanem a családok gyermekvállalásáról és közösségek gyermekeket, fiatalokat támogató, befogadó szerepéről kell nyilatkozni. Nem terhelhető rá ez a feladat a nőkre, és mint látjuk értelmetlen, sőt kártékony ennek a hangsúlyozása. A gyermek a család része.

      Televíziós és rádiós műsorokban, a helyi tévékben és rádiókban be kell mutatni a sokgyermekes családokat, és össze kell hozni őket jóakaratú támogatókkal.

      Sorozatokat, filmeket, beszélgetős műsorokat indítani a családokat foglalkoztató témákban.

      Az évente megrendezett anyák napját, nőnapot, a gyermeknapot, a karácsonyt, stb. komplex, társadalomformáló ünnepé emelni.

      Bevezetni az „apák napját”, a „családok” napját, hangsúlyozva a teljes család fontosságát

4.       Jogrendszer

      Erőteljes társadalmi párbeszédet követően, egy „értékváltás csomag” keretében a 35-45 éves korosztály gyermektelen tagjai számára az abortuszt előzetes konzultációhoz, terápiához, mentoráláshoz kötni, és minden segítséget megadni a magzati élet megtartásához, egyszerre lehetővé téve a születés utáni azonnali örökbe adást.

      Át kell tekinteni a hatályban lévő jogszabályokat, és az ellentétes hatásúakat kiszűrni, kivezetni a rendszerből. Pl.: azokat, amelyek árthatnak az anya-gyermek kapcsolatnak, vagy a közösségek építésének.

      A kisgyermekkor teljes zavartalanságának biztosításához a családokat a gyermek első évében védetté nyilvánítani, és működését települési szinten folyamatosan nyomon követni.

      Lebontani minden akadályt a konstruktív társadalmi párbeszéd, a civil élet elől.

      A kisgyermekes édesanyák számára, a fizetések arányos megtartásával, tömegessé kell tenni a 4-5-6-7 órás munkaidőt (és a távmunkát).

      Ahhoz, hogy a már szülni nem képesek is gyermekhez jussanak,

      lehetőséget teremteni a 0-3 hónapos újszülöttek örökbe fogadására.

      Megvizsgálni a munkáltatók igényeit, hogy a gyermekvállalás ösztönzésében partnerekké válhassanak.

      A már létező főállású anyaság intézményét kiterjeszteni. A családokban élő édesanyák kapjanak megfelelő fizetést azért, mert gyermeket hoznak világra és szeretetben nevelik őket. Ez nem szociális juttatás, nem a „megélhetési anyaságot”  kell támogatni, feltételek nélkül, hanem egy hivatásról, „állásról” szólok. Mivel az ember szeretetteljes fölnevelése ma már komoly szaktudást igényel, megfelelő előképzettség nélkül nem nyerhető el. Fel kell készíteni azokat az édesanyákat erre, akik ebben képzelik el kibontakozásukat, és vállalkoznak az egyik legfontosabb társadalomformáló szerepre: a jövő generáció egészséges felnevelésére. Ezt azt jelenti, hogy bizonyos végzettséghez lehetne kötni a támogatások különböző formáit: pszichológiai, nevelési, kommunikációs, háztartás-vezetési stb. szaktudással. Elő lehet írni, illetve biztosítani kellene a szükséges továbbképzési feltételeket (terhesgondozás, csecsemőápolás, szoptatás, kisgyermeknevelés, konfliktuskezelés, kommunikáció, stb.)

      Meg kell vizsgálni a főállású apaság, nagymamaság, nagypapaság intézményét is, hogy aki visszamenne fél-egy év után dolgozni, nyugodt körülmények között tudhassa gyermekét.
 

5.       Egészségügyi szakszolgálat

      Fel kell tárni a védőnői és gyermekorvosi hálózat képzettségi, mentális állapotát és felkészíteni a (terhességtől a gyermek 3 éves koráig) új feladatokra.

      Már a terhesség 3. hónapjától kötelező, ugyanakkor hasznos és minőségbiztosított képzést bevezetni a folyamatok támogatásához (a terhes táplálkozástól a szülésen át a gyermekgondozásig, fejlődés-lélektani alapismeretekkel).

      A szülészeteken általánossá tenni a „bababarát” klíma és feltételrendszer kialakítását.

      Elhárítani az akadályokat az alternatív szülésmódok elterjedése elől.

      Megszüntetni a bölcsődei felvételt 1 éves kor előtt.

6.       Kultúra

      A film-, a könnyűzene-, a színház-, a képzőművészek számára pályázatokat hirdetni

      a sokgyermekes családok és a közösségi összefogás értékeinek elismertetésére;

      a sikeres közösségek, klubok bemutatására;

      a 40 év fölött szülő nők sikertörténeteiről és boldogságáról szóló alkotásokra.

7.       Civil környezet

      Kidolgozni az egyházak, a helyi közösségek, és civil kezdeményezések, vállalkozások  kritériumorientált támogatási rendszerét (kritérium: sikeres házasság és gyermek).

      A házasságok kötésének és megtartásának (!) lelki-közösségi támogatása.

      A helyi (utca)közösségek, klubok mozgalmának támogatása.

8.       Munkahelyek

      Megvizsgálni a munkahelyen eltöltött időt maximálásának lehetőségét az egy-két gyermekes anyák részére 6, a három gyermekesek részére a 4 órában (életkor szerint differenciáltan).

      Minden 10 fő fölötti munkahelynél népesedési felelőst foglalkoztatni (mint az esélyegyenlőségi felelős), akinek a dolga: a 35-45 évesek túldolgoztatásának a megakadályozása, a több gyermekesek csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatásának, elősegítése és ellenőrzése.

9.       Képzés és tréning

    –      Országos felnőttképzési hálózatot és tananyagot fejleszteni a családi nevelés, háztartástan, stb. témakörökkel, a házasságok kötésének és megtartásának (!) támogatására.

      A családterápiás szakértelmet elérhetővé tenni minden család számára. 

      Az kutatások alapján a megoldás egyik várható iránya személyiség-és csoportfejlesztő tréningek segítségével a korosztály mentalitásának formálása, olyan közösségek kialakítása, amelyek támaszt és motivációt nyújthatnak a nehéz helyzetekben. Ezek tömeges lebonyolításához ki kell dolgozni az akkreditált tréningek szakirodalmát, tantervét, és fel kell készíteni az alkalmas képzőket a feladatra.

 

Mindezek, a sajtóban kiszivárgott gondolatkísérletek természetesen csak a társadalmi problémák megoldásáért felelősséget vállaló kutató egyéni javaslatai. Nem kidolgozott és szofisztikált törvények, még csak nem is előterjesztések, sőt nem is arra célra készültek, hogy a sajtó rágcsálja azokat. Belső kreatív szakértői viták előkészítése és egy újszerű közös gondolkodás inspirációja volt a céljuk.

Bár az internetes fórumok nem igazán alkalmasak erre, örömmel látom, hogy kezdünk túllendülni a merev elutasításon, és néhány helyen megindult a könyv tartalmának az értelmezése, feldolgozása is.

Tisztában vagyok azzal, hogy nem nálam van a megoldás kulcsa. A feladat közös, mindannyiunkné. Kutatóké, vezetőké, politikusoké, a médiumok, az értelmiség, a kultúra megannyi jeles képviselőié.

A legfontosabb javaslatom mindenekelőtt a párbeszéd. Nyissunk új lapot, és kezdjük rendezni dolgainkat! Azonnal!

 

Tisztelt újságíró kolléga!

 

 

Amennyiben Ön is érez felelősséget azért, hogyan alakul a következő években a közélet, tenni akar azért, hogy egy élhetőbb országban éljünk, hogy gyermekeinket egészségesen és szeretetben tudjuk fölnevelni, kérem, kezelje méltó módon és helyen közös ügyünket, és a rendelkezésére álló eszközökkel támogassa a pártoktól független nemzeti összefogás megvalósíthatóságát!

 

 

 

Az eddigi szakmai megjelenések:

2016. január 11.            Magyar Tudomány: Az utolsó esély, a demográfiai krízis, mint lehetőség 

2015.december 27.       Új Ember: A kulcsszereplők az édesanyák  

2015. november 3.        Mno.hu: Demográfiai zuhanás, 8 évünk van, hogy kitaláljunk valamit 

2015. november 10.        Lánchíd Rádió: 8 évünk van hátra  

 

 

Honlap: http://www.humanerok.hu/szakadek/

A könyv megrendelhető a Gondolat kiadónál: 

 

Együttműködésére számítva, üdvözlettel:

Dr. Benda József, tudományos kutató

 

Budapest, 2016. január 15.



Copyright © 2006 dr. Benda József
Hat évünk van hátraNépesség: trendek, adatokEddigi megoldási kísérletekÉrtékvesztésAz igazi okokAz igazi megoldásokFelhívásA szakadék szélénCselekvési terv, 60 javaslat (2015)Puplikációk